A nemrég a Corvinus Egyetem rektorává választott fideszes rendszerideológus, Lánczi András a múlt héten a HVG-nek nyilatkozott, és sikerült a kedélyeket alaposan felborzolnia, amikor egyebek mellett azt mondta, hogy az utóbbi években rendszerszintűvé váló korrupció "egy politikai elképzelés végrehajtása", továbbá azzal fenyegetőzött, hogy "lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk."

Az Index összefoglalója szerint Lánczi ezen a héten a ma utcákra kerülő Figyelőnek nyilatkozott. Az interjú első, a kívülállók számára kevésbé érdekes felében a Corvinusszal kapcsolatos terveiről beszél, bár az egyetem oktatói biztosan örömmel értesülnek róla, hogy Lánczi piacképes szintre emelné az oktatói jövedelmeket. Ide kapcsolódik, hogy rektori megbízása július elsejei kezdetével Lánczi leköszön a Századvég Alapítvány elnöki posztjáról.

Az interjú második fele a politikáról, illetve a kormányzattól milliárdos megbízásokat nyerő agytrösztről, a Századvégről szól.

Lánczi szerint a Századvég szabályosan működik, és nincs botránya. Hogy igazát kidomborítsa, felteszi a szónoki kérdést:

"Mit sikerült rábizonyítani, ami botrányos lehet?"

Ha ez nem egy lapszemle lenne, ki lehetne térni rá, hogy az évekig tartó pereskedés eredményeként nemrég megismerhetővé vált, kormányzati megrendelésre készített tanulmányok milyen érdekes fényben tüntették fel a Századvégre költött közpénzhegyek hasznosulását, de mivel ez egy lapszemle, nem térek ki rá – írja az Index újságírója.

Lánczi szerint a tanulmányok kritikusai politikai érdek vezérelte botránykeltők. És ő fel van háborodva, hogy a Századvéggel kapcsolatban botrányról beszélnek, mert eddig minden költségét a saját keresetéből fizette, és a Századvégben mindvégig elvárta, hogy amit ő nem csinál, azt más se csinálja.

Ha jól értem, Lánczi azt mondja, hogy ő tisztességes, és mivel a kollégáitól is ezt várta, nincs Századvég-botrány. Ha most azt szeretnék, hogy én ezt megmagyarázzam, sajnos rossz hírem van: fogalmam sincs, hogy a két dolognak mi köze van egymáshoz.

Lánczit a Figyelő az MNB alapítványairól is kérdezte – és milyen jól tette! A rendszerideológia mellett a rendszerapológia terén is nagyot villantó konzervatív politikatudós ugyanis azt mondja, hogy sehol nincs leírva, hogy a jegybank az alapítványi pénzeket ne fordíthatná azokra a célokra, amiket az ellenzék kifogásol.

Milyen mélyen igaz. Hiszen ha az ember átlapozza a jegybanktörvényt és a többi jogszabályt, valóban semmit nem talál arról, hogy az MNB elnöke ne ültethetne rokonokat az MNB-alapítványok vezetésébe, hogy ne adhatna pénzt rokonok cégeinek vagy a rokonok bankjainak, hogy azok e rokonokhoz köthető cégeket hitelezzék. Ahogy arról sincs egy szó sem a jogszabályokban, hogy az MNB-alapítványok ne fordíthatnának le és jelentethetnének meg mindenféle nyelveken magyar jegybankelnökök tetteit dicsőítő könyveket.

A Corvinus leendő rektora elismeri, hogy az alapítványokhoz juttatott jegybanki pénz közpénz. Viszont érdekes párhuzamot állít fel e közpénzek és Soros György árfolyamspekulációval szerzett milliárdjai között. Miféle pénz az, amit spekulációval szerzünk? – tesz fel megint egy sokatmondónak tűnő kérdést, hozzátéve, hogy Soros font elleni spekulációja miatt a briteknek meg van a véleményük arról, "hogy a spekuláció mennyire megkérdőjelezhető pénzszerzési forma".

Ezt nem csak én, az újságíró se értette, és visszakérdezett, hogy mi a baj azzal, ha valaki pénzt csinál a tőzsdén, de sajnos Lánczi megkerülte a választ.

Szerinte a kommunista államosítás globális, történelmi dimenziójú lopás volt, viszont elismeri, hogy irányítói meg tudták azt ideologizálni a maguk erkölcsi, filozófiai elképzelései szerint.

"Szerintem ennek a politikának is megvan a maga filozófiája, az a különbség, hogy ez itt zajlik a szemünk előtt."

Kicsit vártam, hogy Lánczi kitérjen rá, hogy azon túl, hogy épp benne élünk, mi egyébért jobb az Orbán-rendszer alatti "tőkefelhalmozás" illetve a mögötte álló erkölcsi és filozófiai "talapzat" a kommunistákénál, de erről sajnos nem beszélt, bár azt megemlítette, hogy a Fidesz kétharmaddal nyert. Megerősítette, hogy most ismét "politikailag motivált folyamat zajlik", és "a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége politikai koncepcióba illeszkedik, nem az immoralitás világába".

Lánczi nem látja bizonyítottnak, hogy az MNB-s közpénzek magánzsebekbe kerülnének, a korrupció pedig szerinte "nem nagyobb mértékű, mint bármilyen más politikai struktúra vagy ideológia alatti jövedelemszerzés". Kíváncsi vagyok, Lánczi doktor szerint jól foglalom-e össze, hogy akkor ezek szerint azzal védi ezt a most zajló, sajátos "jövedelemszerzést", hogy a kommunisták se biztos, hogy többet loptak.

A blog szerzője szerint a fenti összefoglaló nagyon jól bemutatja, mivel próbálják megideologizálni – legalább saját maguk számára – a fideszesek, hogy nekik bizony joguk van lopni. De azért – hiába lapszemle a műfaj – én nem állom meg, hogy ne fűzzek a cikkhez legalább két megjegyzést. Az egyik egy mai MTI-hír: eszerint Lánczi fia, az apja által vezetett cégcsoportnál “vezető elemzőként” dolgozó Lánczi Tamás az M1-en ma azt állította, hogy hatalmas az érdeklődés a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás iránt, még az országgyűlési választások is kevesebb embert mozgatnak meg, mint a referendum. Hát szóval mindez ékesszóló példa arra, hogy mi a baj a Századvéggel: nepotizmus, a saját emberek zsíros poszttal való megjutalmazása (apa és fia ugyanott tölt be vezető posztokat) – no meg teljes hiteltelenség, a kormányzat elvek nélküli kiszolgálása, ha kell, hazudozással: hiszen az elmúlt hetekben mindenki azon töprengett, egyáltalán elmegy-e a szavazók fele a népszavazásra, nem fullad-e érdektelenségbe, s akkor a Századvég persze már egyenesen 72 százalékos részvételt jósol…

S a másik ügy, amire emlékeztetnék a kormánypárti „agytröszt” kapcsán: Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató egyik alapítója (innen 2011-ben távozott), az I. Orbán-kormány idején a KSH vezetője, aki volt fideszes képviselő a pécsi közgyűlésben is, 2014 október végén egy interjújában elmondta, ő azért távozott a Századvégtől, mert rádöbbent, hogy az csak egy pénzmosoda. Az RTL Klubnak pedig részleteket is mondott: „Én ezt jeleztem is fölfelé, hogy ezeknek nem tudunk eleget tenni, és akkor a felsővezetéstől azt a megnyugtatást kaptam több alkalommal is, hogy nyugalom, csak készítsünk valami anyagot, ami a témába vág, 20-30-50 oldalt, a többit majd ők elintézik, és elrendezik.”

Hát itt van – csak példának - egy konkrétum Lánczi kérdésére, hogy van-e valami botrányos a Századvég működésében?

Orbán Viktor bizalma megingathatatlan Matolcsy Györgyben, a jegybankelnök helyét senki nem pótolhatja a szívében – írja a Figyelő a miniszterelnök környezetére hivatkozva.

A 444.hu ismertetése szerint Matolcsy ugyanis Orbánhoz hasonlóan nagy víziókban gondolkodik, és a miniszterelnök szerint a kamatcsökkentést és a devizahitelek forintosítását is egy személyben neki kell köszönni.

Az, hogy Matolcsy "több mint vitatott" alapítványi világot hozott létre, és ezeket a pénzköltéseket – amiből feltűnően sokat profitált a jegybankelnök rokoni köre – el akarta tussolni, Orbánék szerint "jár" Matolcsynak:

"Az alapítványi világ az ügynöki jutalék, a 10 százalék, amelyet az eredményes üzletért kap a jegybankelnök," - írja a cikk. Orbán köre állítólag csak azt furcsállja, hogy Matolcsyék el akarták titkolni ezeket a költéseket; a miniszterelnök állítólag rosszallását fejezte ki a kommunikáció miatt, tehát hogy nem az alapítványok tevékenységének pozitív oldaláról számoltak be aktív kommunikációval, hanem passzívan titkolóztak.

A Demokratikus Koalíció (DK) szerint változtatni kell a köztársaságielnök-választás rendszerén, ezért az ellenzéki párt azt javasolja, hogy az Országgyűlés csak minősített többséggel választhasson államfőt, vagy tegye lehetővé, hogy a nép dönthessen.

Gréczy Zsolt, a DK szóvivője csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján az MTI szerint azt mondta, a párt célja egy új alkotmány létrehozása, amely rögzíti, hogy Magyarország államformája köztársaság, és amely helyreállítja az emberi jogok tiszteletét, a demokrácia és a szabadság intézményrendszerét.

A DK álláspontja szerint Schmitt Pál és Áder János is alkalmatlan volt az elnöki posztra, mert nem a nemzet egységét, hanem a Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök érdekeit képviselték és képviselik ma is - közölte.

Az Index beszámolója szerint gyűlöletkeltő és kirekesztő tartalomnak ítélte meg a Médiatanács Bayer Zsolt tavaly novemberi cikkét, amiben minden 14 évesnél idősebb menekültet potenciális gyilkosnak nevezett. A népszerű kormánypárti publicista uszító cikke miatt 250 ezer forintra büntette az írás lehozó Magyar Hírlapot, a cikk haladéktalan eltávolítására kötelezte a céget, és kötelező lesz megjelentetniük az újságban, hogy jogsértést követtek el, és legalább egy hétig kell szerepelnie a hírnek a nyitóoldalon.

A cikk még most is elérhető a Magyar Hírlap honlapján. Bayer Zsolt cikkében egyébként ez a mondat szó szerint elhangzik a menekültekről:

“Akkor pedig mondjuk ki végre: tizennégy éves kortól fölfelé potenciális gyilkos mindegyik. És most háború van.”

Orbán Viktor elsősorban azért orrolt meg Áder Jánosra, mert a köztársasági elnök nem írta alá a jegybanktörvény sokat kifogásolt módosítását, amit a lojalitás hiányaként élt meg a kormányfő. Emiatt valóban neheztel Áderre, és „nem ragaszkodik hozzá, hogy folytassa” az államfő – írta forrásaira hivatkozva a Népszabadság.

Áder lecserélésének terve azután látott napvilágot, hogy a KDNP-s Rubovszky György a minap elszólta magát egy bekapcsolt kamera előtt, és azt mondta, „Viktor nem engedi”, hogy újraválasszák majd Ádert. Mint az Index írja, azóta a kormány kommunikátorai összevissza beszélnek a kérdésben, a Miniszterelnökség szerint a jelölés a parlament dolga, míg Gulyás Gergely, a Fidesz szóvivője szerint Orbáné. Rubovszky pedig azt állítja, nem is Áderről volt szó.

A Népszabadság szerint azért ingott meg Orbán bizalma Áderben, mert a köztársasági elnök előzetes alkotmánybírósági normakontrollt kért a jegybanktörvény módosítására, és ennek nyomán a testület végül elkaszálta a kifogásolt jogszabályt. Ez volt az a törvénymódosítás, amely kimondta volna, hogy a Magyar Nemzeti Bank által 260 milliárd forint közpénzből létrehozott pénzszóró alapítványok vagyona „elvesztette közpénz jellegét”. Más szóval titkosítani akarták Matolcsy György és haverjainak közpénzherdálását.

Ami ezután következett, vesszőfutás volt Matolcsy György, de a miniszterelnök számára is – idézi egyik forrását a lap.

Mindenesetre Áder környezetéből úgy értesült a Népszabadság, hogy a köztársasági elnök eleve egy ciklusra tervezett, az Orbánnal való kapcsolata pedig korábban is „hullámzó” volt.

A napilap forrásai szerint Orbán csak két-három hónappal Áder mandátumának jövő májusi lejárta előtt fogja kinyitni a kérdést, és „az akkori helyzetnek leginkább megfelelő személyt” fogja jelölni a posztra.

A 444.hu ismertetése szerint egy globális felmérés azt mutatja, hogy az emberek négyötöde befogadná a menekülteket.

27 országban, 27000 ember megkérdezésével végzett felmérést a menekültekkel kapcsolatos érzelmekről az Amnesty International. A Menekült Indexnek elkeresztelt felmérés szerint az általános közérzettel szemben a világ népessége valójában nagyon is befogadó.

Az összesített eredmények alapján az emberek hatalmas többsége, 80 százaléka befogadná hazájában a menekülteket. A a százpontos skálán 85 pontos eredményt elérő kínaiak 46 százaléka egyenesen saját otthonába is befogadna menekültet.

Németország 84 pontot ért el, a németek csupán 3 százaléka utasítaná vissza a menekülteket a határon. A 83 pontos Nagy-Britanniában a válaszadók 58 százaléka fogadná be az országba a menekülteket, mindössze 11 százalékuk utasítaná el őket.

Az Amnesty külön kiemelte, hogy még azokban az országokban is jellemzően pozitívan állnak a menekültekhez, ahol amúgy nagyon nagy a menekültnépesség. A 65 pontos Görögország és a 61 pontos Jordánia is a top tízben végzett.

A lista legalján, 18 ponttal Oroszország végzett. Itt kell megjegyeznem, hogy Magyarországon nem végeztek felmérést, de a korábbi adatok alapján a magyar lakosság inkább elutasító a menekültekkel szemben - bár az attitüdre jellemző, hogy a magyarok menekültválság csúcsán voltak a legmegengedőbbek a menekültekkel szemben, amikor ténylegesen is voltak húsvér menekültek az országban.

A hvg.hu kikérte azokat a minisztériumi dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy mire költötték el az adózók 1 százalékaiból összejött parlagfűpénzt. Dilettánsnak tűnő egyesületi beszámolókat találtunk. A parlagfűirtásokkal bemondásra számoltak el, és olyan egylet is volt, amely ennek bizonyítására becsatolt egy pázsitfűfotót az allergén gyom helyett.

Fotó egy zsír új kistraktoron pózoló férfiról, fotó egy dzsumbujos kertről és az út szélén ácsorgó közmunkásról, akinek a kezében fűkasza van – a többi közt ilyen képekkel támasztották alá civil szervezetek, hogy az általuk parlagfűirtásra kapott összesen 540 millió forintért keményen dolgoztak az allergiások érdekében.

2015 elején végre úgy tűnt, hogy sikersztori lehet az egészségügyi és nemzetgazdasági károkat okozó, országos szintű parlagfűprobléma felszámolása: ekkor több mint félmilliárd forint állt rendelkezésre a régóta egyre durvuló parlagfűhelyzet megoldására. Igaz, ehhez az kellett, hogy kiderüljön, a kormány hogyan akarta előbb totálisan másra elkölteni azt a pénzt, amely az adózók kifejezetten erre szánt 1 százalékaiból jött össze. Csak amikor kiderült, hogy az allergia elleni harcra szánt százmilliókat például cipőtisztító gépre költötték, az 1,1 milliárdból megmaradt 642 millió forintot visszacsoportosították az eredeti célra, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter pedig szentül ígérte, ebből most már tényleg hatékonyan lépni fognak.

Az allergén gyomnövény évről évre milliók életét keseríti meg, a legtöbben orvoshoz sem fordulnak, szabályosan végigszenvedik a „parlagfűszezont”, miközben összességében óriási összegért vásárolják a tüneteik enyhítését ígérő, általában vény nélküli szereket.

A minisztérium aztán az előzetes figyelmeztetések ellenére a visszacsoportosított 642 millió forintból 546 millió forintot egyszerűen szétosztott a civil szervezetek közt egy gépbeszerzési pályázaton.

Korábbi cikkében a hvg.hu kifejezetten rákérdezett, nem tartják aggályosnak, hogy olyan szervezeteknek adtak 1-5 millió forint közpénzt, amelyeknek egyáltalán nem volt tapasztalata parlagfű-mentesítésben? Sőt, a pályázaton induló civilek jelentős része csak akkor vette fel tevékenységi körébe a parlagfűvel foglalkozást, amikor megkaphatták érte a milliókat.

A minisztérium viszont állította: semmi gond nincs azzal, hogy sportegyesületeknek, városszépítő és horgászegyesületeknek, sőt falusi nőegyletnek adták oda a félmilliárdot, mert „a jó szándékú, tenni akaró civil közösségek” majd „hatékonyan ki tudják irtani a parlagfüvet” a közpénzből vett gépekkel. Visszaélés a tárca szerint fel sem merülhet, mert „a helyi kontroll elég biztosítékot ad az eszközök ok- és célszerű használatára”, amelyet természetesen ellenőrizni is fognak.

Ezért kikértük a minisztériumtól az irtásban részt vevő 160 szervezet hozzá beküldött beszámolóját, a tárca aztán tavasszal hónapokig „összesítette és rendszerezte” az anyagokat, kitakarta a nem közérdekű adatokat, bár ilyen alig akadt, hiszen nyilvános tevékenységet folytató civilekről, ráadásul közpénzről van szó, de kivártuk ezt is.

Végül március végén a legelső irtási szakaszról készített szakmai beszámolók kevesebb mint felét adták ki, az így is több száz oldalt kitevő anyagot laponként átnéztük, és az összkép egyáltalán nem ígéretes. Az ellenőrzésre szolgáló dokumentációk többsége alapján gyakorlatilag bemondásra kell elhinni, hogy a közpénzből vett, egyes szervezeteknél akár 4 millió forintba kerülő traktorral/„univerzális járművel” tényleg a parlagfüvet irtják valamelyik közterületen.

A hatalmas iratanyagból pár példa, amely megkérdőjelezi a munka hatékonyságát és átláthatóságát:

A beszámolók alapján a pénz elköltése mindenkinek sikerült: a slágertermék a traktor volt. A legtöbb, 5 milliós maximum összeget elköltő szervezetek szinte mind 2-3,5 milliós gépet választottak, de volt, amelyik 4 milliós darabot választott. A vásárlást persze igazolni kellett számlákkal, egyéb iratokkal, de a beszerzésen túl csak nyilatkozni kellett például arról is, hol tárolják a közpénzből vett drága gépeket.

Előre, hektárban megadva kellett vállalni, mekkora területet mentesítenek az elkövetkező öt évben. A beszámolókban az elvégzett munkáról elég volt megadni a helyrajzi számokat. Kérdés, mégis ki és hogyan ellenőrzi, hogy ezek valóban parlagfűvel fertőzött területek-e, tényleg megtisztították-e azokat, ha szükséges, akár többször is.

Ha már vissza nem térítendő támogatásként pénz állt a házhoz, a 200-300 ezer forintos fűkaszát is vitték, mint a cukrot, de a védőfelszereléstől a macheteszárig vettek mindent, ami szerintük a parlagfű irtásához kell.

Az ellenőrzéshez az iratok alapján elég a szöveges beszámoló és – nagy kedvenceink – a (nem) bizonyító erejű fotók. Előbbiben némelyik civil szervezet már-már tragikomikusan bizonygatta, mennyire megérdemli az állami milliókat. Volt egyesület, amelyik teljesen megcsúszott a határidőkkel, így alig pár nap munka után jobb híján azt bizonygatta: az egyesületi tagok az új eszközök hatására „még inkább feladatuknak érzik a parlagfű-mentesítést”.

A fotók néhol egészen nevetségesek: beazonosíthatatlan, helyenként alig kivehető, útszéli területekről, gazos kertekről készült képek a „bizonyítékok” a hatékony munkára. A hvg.hu megmutatta az anyagokat egy parlagfűvel foglalkozó szakértőnek, aki több olyan fotót is talált, amelyen nincs is parlagfű, akácost, pázsitféléket, lucernást fényképeztek „dokumentációnak”.

Az is követhetetlen, hogy az állami támogatás minden esetben közcélokat szolgál-e. Egy szervezet például őszintén leírta, hogy 3 napon át a helyi lőtér üzemeltetőjének kérésére dolgoztak. Hogy ezt a nyilván nem civil alapon működő szolgáltató honorálta-e, és ha igen, azt mire fordították, az nem derül ki az igazolásképpen benyújtott, traktoron pózoló munkásról készült fotóból.

Óriási a szórás, hogy ugyanazokat az eszközöket mennyiért vették. Találtunk kézi gyomkiszedőt, amelynek darabjáért 18 500 forintot fizettek, más 9 ezerért vett vasvillát és gereblyét, míg ugyanezt egy másik civil 2500 forintból is be tudta szerezni. Motoros háti kaszát az egyik pályázó 316 ezerért vett, másnak ennyiből kettőre is futotta.

Némelyik költés pénzherdálásnak tűnik, mert hiába fontos a gyomirtáshoz a megfelelő cipő, túlzásnak tűnik, hogy az egyik civil szervezet 212 ezer forintot költött 5 munkavédelmi lábbelire, vagyis darabja 42 500 (adó)forintba került. Összehasonlításként: egy fővárosi munkavédelmi ruházatot kínáló boltban érdeklődésünkre ilyen drága cipőt nem is tudtak volna adni, ott ezeknek az ára 5500 és 19 900 közt mozog.

Semmilyen szakmai alátámasztás nincs a beszámolókban, ahogy a pályázati kiírásban, itt sem kérték, hogy a parlagfű mennyiségének csökkenését, a levegőben mérhető pollenkoncentráció szintjének változását bármivel igazolják.

A munka jelentős részét nem is maguk a civilek végzik, mivel nemcsak eszközöket kaptak, hanem kifejezetten erre dedikált közmunkásokat is. Igaz, az egyik pályázó arra panaszkodott, az ingyenmunkásokkal is vannak gondok, mert túl sokat vannak táppénzen.

Ezek még a legelső, 2015 márciusától júniusig tartó szakasz beszámolói, a pályázóknak kötelességük volt végezni az évekre előre vállalt parlagfűmentesítést, míg mi vívtuk harcunkat, hogy betekinthessünk az adatokba. Az anyagok alapján a sovány eredményhez az is hozzájárult, hogy – hiába lenne fontos még időben, a virágzás előtt kezdeni az irtást – a pályázat lebonyolításában jelentős csúszások voltak. Így van olyan beszámoló, amely szerint: „szerződés szerinti kezdés március 1., a tényleges kezdés június 1.”, miközben június 15-én véget is ért az első szakasz. Vagyis 5 millió forint támogatásért cserébe 15 napi parlagfűirtásról számoltak be. Bár olyan egyesület is van, amelyről egyelőre annyit tudni, hogy 4,9 millióért vett eszközökkel 2015. 06.15-től 06.19-ig, vagyis 5 napig irtott parlagfüvet.

Az év első négy hónapjában 144,9 milliárd forint volt az államháztartás központi alrendszerének hiánya az egy évvel korábbi 609,8 milliárddal szemben - erősítette meg csütörtökön kiadott részletes jelentésében az előzetesen közölt adatot a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) az MTI beszámolója szerint. Az elmúlt másfél évtizedben nem volt ilyen alacsony az első négyhavi hiány, hangsúlyozta a jelentés.

A hiány csökkenését a kiadások 432 milliárd forintos visszaesése magyarázta, amelyet az uniós támogatások kifizetésének és a kamatkiadások mérséklődésével magyarázott a jelentés. Csökkent emellett az EU költségvetéséhez történő hozzájárulások és a lakásépítési támogatások kifizetése is.

Mindehhez a blog szerzőjének is lenne hozzáfűznivalója. Orbánék ismeretében előre tudni lehet, hogy ezt az adatot (no meg az államadósság minimális csökkenését – bár épp most csúszott vissza a tavaly ilyenkori szinte -, az alacsony inflációt, vagy éppen az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartását) fideszes barátaink hatalmas sikernek, óriási fegyverténynek fogják beállítani. Csakhogy – bár kétségkívül ezek is fontos gazdasági mutatók – egy ország előrehaladását, a lakosság jólétének fokozódását más mutatja: például hogy miként alakul a gazdsasági növekedés. Épp a múlt héten derült ki, hogy az idei első negyedévben visszacsúsztunk az EU legaljára: ha nincs az Uniótól jövő támogatás, akkor a magyar gazdaság egyszerűen nem növekszik. Szép kis kilátás, tényleg dicséri Orbánék gazdaságpolitikáját. S hogy mi mutatja még az ország előrehaladását? Hát például hogy saját regionális versenytársaival (Szlovákiával, Romániával, Lengyelországgal) tudja-e tartani az ütemet, s hogy a magyarok életszínvonala mikorra éri el a fejlett Nyugatét, mondjuk Ausztriáét? Hát ami az első tényezőt illeti, immár a szomszédos országok is megelőztek minket, jobban fejlődnek, mint Magyarország. S ennek megfelelően ők bízhatnak benne, hogy 2-3 évtizeden belül elérhetik Ausztria szintjét. Magyarországnak viszont a „sikeres” gazdaságpolitika nyomán – mint a 444.hu nemrégiben kiszámolta – kb. kétszáz évbe telik majd ugyanaz. Csak győzzük kivárni!

Az Index szerint elég nagy derültséget keltett szakmai körökben Lázár János magyarázata Tarlós István és a BKV csuklóztatására, miszerint nemzeti buszgyártási stratégia készül, ezért kérik, hogy a főváros magyar buszt vegyen majd az olcsóbb lengyel helyett. 2011-ben a kormány hasonló helyzetben jelentett be buszgyártási stratégiát, aminek csúfos vége lett – az Ikarus-mentő kilencvenes-kétezres éveket nem is számítva.

Sokan emlékeznek még arra, amikor 2010-ben buszbeszerzési moratóriumot hirdettek a Volánoknál, majd 2011-ben az állam megvette a Rábát, és bejelentették a Rába–Volvo-együttműködésen alapuló új buszgyártási stratégiát, sőt a nemzeti buszcsereprogramot. Több ezer magyar busz gyártásáról szólt az elképzelés, ám mindössze alig több mint 200-at adtak el máig.

Eredetileg végszerelést és 30 százalékos magyar beszállítói hányadot akartak volna a döntéshozók a nemzeti buszokban, de ebből végül csak az ülések, az ablakkeret és az utastájékoztató eszközök maradtak, a többit a Volvo lengyel buszgyárában megoldották. Aztán a nemzeti buszgyártó cég kikopott a tenderekről az állami hátszél ellenére. Utoljára – 2015 elején –28 hibrid kocsit adtak el Budapesten, tehát bő egy éve egyetlen új kocsi sem hagyta el a Rába kapuját.

A helyzet most kísértetiesen hasonló, mint hat éve: a kormány egy később elkészülő koncepcióra hivatkozva leállítaná a fővárosi buszvásárlási tendert. A pályázat eredménye szerint elég jó áron 150 darab, kiforrottnak számító lengyel Solaris buszt vásárolna Budapest, hogy a 3-as metró felújítása miatt novemberben induló metrópótlást meg tudja oldani.

Hogy a döntést megkönnyítsék Tarlós Istvánnak, módosították az erre szolgáló hitel feltételeit: abból buszt (magyart se) már nem vehet a főváros. A főpolgármester ugyan megpróbált összekaparni némi pénzt a fővárosi költségvetésben új buszokra, de a kormány bejelentette: az lenne a jó, ha elfelejtenék a lezajlott busztender eredményét, szerződéseket, és egy új tendert írnának ki a BKV a buszpótlás teljes szolgáltatási részére. Majd az új szolgáltató vesz magyar buszt verseny nélkül, hiszen neki az nem kötelező.

"A külföldi kritikákra adott otromba kormányzati reakciók kizárólag arra alkalmasak, hogy még tovább rombolják Magyarország nemzetközi megítélését és kapcsolatrendszerét, növeljék hazánk elszigetelődését" - írják a liberálisok "Liberálisok: Értelmetlen és káros a nyilatkozatháború" című nyilatkozatukban.

A 444.hu szerint Francois Hollande francia elnök és Bill Clinton amerikai exelnök nyilatkozatairól, illetve Szijjártó Péter azokra adott válasznyilatkozatairól van szó. Az előbbi kettőt a Liberálisok nem is tartják felháborítónak, illetve felháborítónak tartanák, ha a kritika tárgyai a magyarok, nem pedig a magyar kormány lennének.

De mert a magyar kormány a kritika tárgya, így csak Szijjártó Péter megnyilvánulásait tartják értelmetlennek és károsnak, mert szerintük a külügyminiszter "teljes szereptévesztésben van".

A magyar GDP 0,01 százalékából, vagyis nagyjából 3,4 milliárd forintból fel lehetne számolni a mélyszegénységet Magyarországon az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO számításai szerint. Ennyit kellene átcsoportosítani ahhoz, hogy ne legyen olyan ember Magyarországon, akinek a jövedelme vásárlóerő-paritáson naponta kevesebb mint 3,1 dollár, vagyis nagyjából napi 870 forint.

A relatív szegénységet, vagyis azt, hogy senki ne keressen kevesebbet, mint a medián jövedelem 60 százaléka, már sokkal drágább lenne felszámolni, ehhez a magyar GDP 0,9 százalékára lenne szükség. Az ILO minden országra kiszámolta, hogy a GDP vagy a kormányzati költések hány százalékára lenne szükség a szegénység felszámolásához.

Ahhoz, hogy 2030-ra felszámolják a világon a szegénységet, évi 600 milliárd dollárra lenne szükség, vagyis 15 év alatt nagyjából 10 trillió dollárt kellene elkölteni. A fejlődő és fejlett országok lakosságának 36 százaléka él ma naponta kevesebb, mint 3,1 dollárból. Az ILO jelentése szerint az elmúlt 26 évben rengeteg embert sikerült kihúzni a mélyszegénységből, de a fejlődés hullámzó és bizonytalan, és míg a közepesen fejlett országokban látványosan csökkent a szegénységben élők száma, addig az alacsony jövedelmű országokban még mindig a lakosság 47 százaléka él mélyszegénységben. A fejlett országokban, például az EU tagállamaiban pedig az elmúlt években még nőtt is a szegénységben élők száma.

Viszont csak azzal, hogy pénzt öntünk a problémára, az ILO szerint nem lehet megoldani a tartós szegénység problémáját, a jövedelmek átcsoportosítása mellett több és jobb minőségű munkahelyekre és jobb szociális ellátásokra van szükség. A fejlődő országokban a szegénységben élők egyharmada dolgozik, viszont rossz feltételek között és mindenféle szociális védelem nélkül dolgoznak éhbérért.

Éppen ezért az ILO szerint a szegénység elleni legjobb fellépés az lenne, ha a kormányok olyan politikákat dolgoznának ki, amelyek minőségi munkahelyeket teremtenek, kiszélesítik a termelői bázist, megerősítik a munkahelyi jogokat és védelmet és javítják a szegénységben élők munkaerő-piaci kilátásait.

Eltűnt a radarról csütörtök hajnalban az Egyptair egyiptomi légitársaság Párizsból Kairóba tartó MS804-es járata – írja beszámolójában a hvg.hu. A gép az egyiptomi légiirányítók szerint a tengerbe zuhanhatott. A helyszínre érkeztek a fegyveres erők tagjai, a keresésben a görögök is segítenek. Az első információk szerint magyar nem ült a gépen. A francia miniszterelnök szerint semmit sem lehet kizárni, közben Kairóban és Párizsban is megerősítették, hogy a gép lezuhant.

Az Egyptair MS804-es járata 23:09-kor szállt fel Párizsból, és kairói idő szerint 2:45-kor veszett nyoma – közölte a légitársaság. Órákkal az eltűnés után a kairói légi közlekedési minisztérium megerősítette, a gép lezuhant. Ugyanezt jelentette be Francois Hollande francia elnök is.

A roncsokat még nem találták meg. Az egyiptomi légiforgalmi irányítók korábban azt közölték, a gép a tengerbe zuhanhatott. A francia kormány válságtanácskozást tartott, Manuel Valls miniszterelnök egy interjúban azt mondta, "semmilyen elmélet sem kizárható" az eltűnt géppel kapcsolatban, szoros kapcsolatban vannak az egyiptomi hatóságokkal. Az egyiptomi miniszterelnök, Sherif Ismail is arról beszélt, egyelőre túl korai bármit is kizárni, ideértve a terrortámadást is.

A járaton az első információkkal szemben nem 69-en, hanem 66-an utazhattak: a légitársaság biztonsági szolgálatának három tagja, hétfős személyzet és 56 utas, köztük egy gyerek és két csecsemő.

Az Egyptair utaslistája szerint magyar nem volt a gépen, a 30 egyiptomi és 15 francia utas mellett két iraki és egy-egy brit, belga, kanadai, portugál, szudáni, szaúdi, csádi, algériai és kuvaitiról tudnak. Az angol eltűntet a brit külügyminisztérium még nem erősítette meg.

A gép a légitársaság szerint 10 mérföldet tett meg Egyiptom légterében, mielőtt eltűnt, más források azt írják, landolás előtt 20 perccel tűnt el a gép.

A Reuters szerint a görög légi irányítók is beszéltek a gép pilótájával, amikor a járat Kea szigete felett repült el. A polgári légi irányítás vezetője szerint a pilóta semmilyen problémáról sem beszélt. A gép 3:27-kor hagyta el a görög légteret és két perccel később el is tűnt a görög radarokról.

Arról elég nagy az ellentmondás, hogy a gép adott-e vészjelzést. Az első hírek arról szóltak, hogy a pilóták nem adtak le ilyet, majd a légitársaság közölte, az eltűnés után két órával a gép leadott valamilyen vészjelzést - írja a Guardian. Elképzelhető, hogy ez valamilyen automatikus jelzés volt, bár a képet tovább bonyolítja, hogy a hadseregnek semmi ilyesmiről nincs információja. Technikai problémáról továbbra sincs információ, az időjárással sem volt gond.

A légitársaság azt is közölte, hogy tapasztalt pilóta vezette a gépet, aki eddig összesen 6275 órát repült, ebből 2101 órát Airbus 320-ason. A másodpilóta is 2766 repült órát teljesített eddig.

A Flightradar24 adatai szerint a gép a Földközi-tenger felett tűnt el, közel a egyiptomi partokhoz. A 2003-ban gyártott Airbus az adatok szerint 988 kilométer per órás sebességgel repült 11 270 méteres magasságban.

A 444.hu eközben arról írt, forrásaik szerint az elmúlt napokban több légitársaság is arra utasította a pilótákat, hogy kerüljék Szicília környékét, mert az Etna füstfelhőket ereget. Szerdán például viszonylag nagy mennyiségű hamut lövellt magából a vulkán.

Már két-három héttel ezelőtt felhagyott a vasárnapi boltzárral kapcsolatos aláírásgyűjtéssel az MSZP - nyilatkozta Gőgös Zoltán a Magyar Idők csütörtöki számában.

A szocialisták elnökhelyettese az MTI szerint elmondta: azért döntöttek így, mert már látnak arra garanciát, hogy a kormány nem vonja vissza a vasárnapi nyitvatartást.

A politikus hozzátette: korábban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (KDNP) nem fogalmazott egyértelműen a témával kapcsolatban, ezért akartak a szocialisták voksolást annak érdekében, hogy három évre bebiztosítsák az üzletek nyitvatartását vasárnap. Hozzátette, hogy az Alkotmánybíróság is elutasította beadványukat, így az lekerült a napirendről.

Gőgös Zoltán beszélt arról is, hogy tovább gyűjtik az aláírásokat az állami földek eladásával kapcsolatos, valamint a cégvezetők kétmilliós bérplafonjáról szóló népszavazási kérdésekben. Eddig százötvenezer szignót sikerült összegyűjteniük. A politikus megjegyezte: bár segítenek Kész Zoltánnak is a bérplafonnal kapcsolatos aláírásgyűjtésben, de külön íveket használnak, azt a csomagot a független országgyűlési képviselő fogja leadni a Nemzeti Választási Irodának.